ledvilág – személyes mozzanat

A tél az utóbbi években már hangsúlyozottan a belső világra figyelés ideje nálam. Ilyenkor igyekszem azt tenni amire késztetést érzek,  kevéssé cenzúrázva ezt belülről.

Idén ez a folyamat az egyedül izzás ideje lett.  :–)

A nap döntő részében  az interneten próbáltam megérteni a ledek világát és leveleztem kínai eladókkal. Mikor már érkeztek a kis fekete csomagok Kínából – már kísérleteztem is…

 

Hallatlanul élveztem, ahogy naponta tágult a világ…

Nem élveztem, de éltem milyen lenni a nagy bizonytalanságban, hisz alig értem a ledes szavakat, nehezen értem a kínaiakat, sosem forrasztottam még, elektromos ismereteim az általános iskolai fizikai órán szerzettek maradéka, … – de izzottam (szerencsére a ledek 12v-al működnek, így nem kellett félnem a rázástól… :–)

Többször hittem azt, hogy már látom merre érdemes haladnom, ami persze rendszeresen átértékelődött…

A kiinduló gondolati keretem egyszerű volt:  jó lenne egyszerű, olcsó, alacsony fogyasztású, de elegendő fényt adó lámpákkal kiegészíteni a vendégház mai világítását!

Menet közben egy végtelen variációjú világ lehetősége derült ki.  Megtapasztaltam, hogy a Fény téma nagyon személyes, sok tényezős – így nem az a dolgom, hogy néhány ügyes lámpát elterjesszünk az apartmanokban, hanem lehetőséget adjunk arra, hogy az érdeklődők maguk alkothassanak maguknak olyan erejű, formájú , anyagú fényforrást, ami örömöt hoz, nem csak világosságot! (persze haza is vihessék, ha szeretnék)

 

A folyamat egyik csúcspontja az volt, amikor eszembe jutott egy mondat, ami ennek a projektnek a címe lett bennem:

e led a fényed

Éled a fényed.

Éled a fényed?

:–)

 

Néhány külső visszajelzés persze emlékeztetett arra, hogy ez nekem most fontos téma lett valamiért, de egyáltalán nem biztos, hogy másoknak is éppen ez az izgató most…

Tavaly ugyanígy a hinta-ringató eszközökért voltam oda – amik végül is nem kerültek áramlásba a vendégházban… De ettől még nekem fontosak –ma is.

 

A ledes kísérleteim sorsa nem tudom mi lesz. Mindenesetre beszerzek 50-100 lámpához szükséges alkatrészt, hogy ha lesz igény, akkor néhány órás foglalkozás keretében, érdeklődök kipróbálhassák, a saját lámpa kitalálását, elkészítését…  Ebben az én szerepem olyan lehet mint a moldvai táncházainkban: szerény tudásomat megosztom és igyekszem olyan körülményeket teremteni, hogy ki lehessen próbálni azoknak, akik még nem próbáltak ilyet…

Ennek formája majd menet közben fog kialakulni, hisz még semmi tapasztalatom nincs arról, hogyan lehet ebben segíteni az érdeklődőknek…  (de ez már egy jól ismert állpot  :–)

 

A télnek lassan vége… – az én elvonulásomnak is lassan vége…

Tavasszal már jönnek csoportok – így az operatív feladatokra kell figyelnem.

Egyáltalán nem így képzeltem a téli hónapjaimat, de hálás vagyok magamnak, hogy megengedtem ezt a nem-tudni-hova-vezet játékot.

Jó volt, hogy a vendégház aludt néhány hónapot, de bíztatom magam, hogy az is jó lesz újra kicsit kilépek az elvonulás energiából és találkozom azokkal a kihívásokkal, amikhez erőt gyűjtöttem …

Hálás vagyok a vendégházban ügyeletet vállalóknak, hogy én háborítatlanul elvonulhattam és megint valami új érzelmi-szellemi alapról indulhatok neki az évnek!

 

  1. farsang

Géza

No Comments Yet

Minden vélemény számít!