A Biofalu története dióhéjban

A Biofalu gondolata – benne a telekvilággal – a Vendégház (korábban nyugdíjas panzió) megépítése után merült fel.

a kb 50 hektár légifelvétele a házak rövid bemutatásával

a kb 50 hektár légifelvétele a házak rövid bemutatásával

Több lépcsőben összesen 50 hektárnyi egybefüggő terület került hozzánk – ahol az akkori elképzelés szerint – egy olyan településrész alakulhat ki, ami egy fajta alternatív út lehet a lakóparkok, lakótelepekhez képest.
Olyan hely, ami természetbe ágyazott és első pillanattól kezdve beleépül a gazdag közösségi élet lehetősége is. Egy hely, ahol nem csak a természetközeliség, tudatosság jelent közös értéket, hanem vannak közös területek, feladatok, intézmények, hétköznapi kapcsolódások…

Első lépésként, az akkori eléggé erodált árpamező öngyógyulása érdekében elkezdtünk fasorokat ültetni. 10 év alatt kb 40ezer pici fát ültettünk (szil, akác, vadszilva és még néhány más fajta)

A patakon túli világhoz képest ide is építettünk néhány kísérleti házat – faváz, szalma hőszigetelés, cseréptető…

Az alapgondolat az volt, hogy jelenhessen meg a sokféleség is és a közösség is, vagyis legyenek házcsoportok ahol egymást választó szomszédok építkeznek, de a házcsoportok között legyen tágas természeti környezet, hogy a különbözőségeik is jobban megférjenek..

A településrész kísérleti jellege miatt, azt gondoltam, hogy akkor kezdjünk bele csak a telekosztásba, ha lesz elég energia az új úthoz, hisz szinte mindent szokatlan módon lehetne csinálni (természetes építőanyagok, napra tájolás, helyi szennyvíz kezelés, esővíz hasznosítás, belső villanyhálózat…, közös erdők, szántók, …) Ezért azt javasoltam, hogy várjuk meg míg legalább 5 olyan család jelentkezik, akik megismerték egymást annyira, hogy egymás szomszédai szeretnének lenni és az alapelveik a biofalus indító iránnyal összhangban vannak…

Erre várunk ma is… és közben folyamatosan alakul-változik a kép

:–)
Vagyis az új településrész még nem született meg. Egyedül Géza lakik itt.
Ő is tudja már, hogy a gondolat megszületésekor ő sem volt kész arra, hogy másokkal együtt közösen teremtsen valamit, anélkül hogy korlátozva érezné magát… Ehhez valószínűleg kiadós belső munka, érés, önbizalom szükséges :–)