2016- os fél éves mozgáskorlátozottságom után a vendégház 2017. telén teljesen szétfagyott. Az összes fűtés cső, radiátor, hideg –meleg vizes csap befagyott. Talán ez volt a mélypontunk kívül és belül.
Januártól hirtelen elkezdhettünk egy új waldorf iskola építésről gondolkozni — hisz a tökiek készültek beadni egy pályázatot – biofalus helyszínnel. … Lázas tervezgetés – öröm – és mire elkészültek az építészeti tervek, láttam, hogy ez nem a mi utunk. Nekünk valamit magról ültetve kell felnevelnünk – hogy ne csak ismételjük a világot…
Tavasztól jött a „ kecske – gyermek” projekt fantázia. Milyen szép lenne, ha néhány szelíd kecske, amit hoz egy család, társbérletben élne egy új pici erdei ovival – egymás örömére… Azon kívül, hogy a lelkem mélyén hiszem, hogy a gyerekkor segítése jelenti nekem a legnagyobb örömöt – hirtelen több évtizedesem szokásom alakult át. A pénzügyi kényszer adta a lökést, hogy egyedül kezdjek dolgozni. Ez nem várt eufóriát váltott ki belőlem. A kecske-gyerek ovi világhoz kitalált épületkéknél a kitaláláson túl a szakmunkát is nekem kellett csinálnom. Eddig tudtam, hogy nem megy ez nekem. Most kipróbálva rádöbbentem, hogy megy, ha elfogadom – és nem kritizálom ami születik a kezem alatt! Egy részemet visszaszereztem.
További új reményforrás lett, hogy 3 család elkezdett – korábbi kísérleti – épületet maga számára befejezni a Biofalu új részén.
Menet közben kiderült – hogy ez magas léc számomra, hisz eddig minden munkát én irányítottam ami itt történt az elmúlt 20 évben – most pedig hirtelen ezt el kellett engednem, hisz ők tervezték bérelni majd ezeket a helyeket, nem illik beleszólnom a részletekbe.
Nehéz belső folyamatok zajlottak… Nyár végére láttam át, hogy mi is történik. Ekkor stratégiát váltottam hirtelen. Abbahagytam a bizonytalan jövőjű ovi építését és belekezdtem egy új, saját szalmabála-raklap kunyhó építésébe. Újabb eufória , hisz már építettünk kettőt korábban nekem, de most megint mást építenék és döntően magam , magamnak. Még nagyobb szabadság. Persze párhuzamos aggódás is, hogy a hideg előtt sikerül-e tető alá hozni… Nagy erőfeszítés volt, kaptam önkéntes segítséget is és mire megjöttek a fagyok, volt 6 m2 fűthető része! Itt töltöttem a telet. Szinte minden másként alakult mint ahogy képzeltem előtte, de nagyon élveztem.
Közben 2 család be is költözött az általuk átalakított épületbe. A harmadik család pedig stratégiát váltott és vett egy házat Máriahalmon…
Ezzel el is telt a 2017. Tél elején víztelenítettük a külső lakásokat, mert történetükben először senki nem lakott bennük.
… Ebben a két évben kevesebben jöttek hozzánk mint korábban, pénzügyileg késpengén egyensúlyoztunk.
2017. végén úgy láttam, hogy ez már a kegyelemdöfés is lehet.
De nem.
2018. elején több az előzetes érdeklődés a vendégház iránt mint tavaly…
Január 2-án nekiláttam kályhát építeni a kedvenc apartmanomban. Nehéz szülés. Az utóbbi években inkább bontottam kályháimat. A 2017-es kályhakísérleteim nem hoztak szép lángokat, csak sok füstöt. Az új kályha újra-újra tervezése töltötte ki az építés 2/3-át. De február elsején már láttam szép lángot! Még ismerkedem az újonccal. Ráérek márciusig finomítani… Akármilyen is lesz, ez már egy új szintű kályha…
Közben újra elkezdtem hallgatni Story Waters csatornázásait. A régi ismerős anyagai is nagyon újszerűnek tűnnek – újrahallgatva. Felvillanyoznak.
Nem tartozik a Biofalu történetéhez, de fontos, hogy májusban volt a 60. születésnapom. A gyerekeim elvittek, és 35 év után újra egy kis vitorlás kormányánál ültem a Velencei tavon, csoda szélben… Minden úgy működött mint réges-régen. Persze arra is rájöttem, hogy a Biofaluba fektetett 20 évem elvitte az erővel dolgozó aktív koromat. A továbbiakban a nagyobb lépésekhez már kellenek az újak. Tehát a saját örömre fókuszálás mellett a magam sebességével beengedhetek olyanokat, akikkel közösséget érzek, engedve, hogy a saját útjukat járják, elviselve, hogy amit én kikísérleteztem magamnak, az neki nem feltétlenül elfogadható…
Az elmúlt évben többször is volt AHA élményem. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben megszoktam, hogy ha kevés konfliktust és több örömöt akarok, akkor jobb ha egyedül haladok… felmerült, hogy mi van ha olyan együttműködéseket tudunk teremteni ezután, ami közös, hosszabb távú öröm? Azért mert eddig nem így volt, hátha most már eljött az ideje…
Innen nézve az elmúlt két év nagy fordulatot hozott és a jelek azt mutatják, hogy belül vastagon benne vagyunk a megújulásban és várhatóan ez kívül is meg fog jelenni idén.
Ezzel hittel nézek 2018. elé…
:–)
Géza
