2021. főbb jellegzetességei
A kovid miatt jóval kevesebb elvonuló érkezett hozzánk – szerencsére egy nagyobb egyszeri anyagi segítséggel ezt átvészeltük – így a szabad energiáink nagyobb részét kísérletezésre és új projektekre tudtuk használni.
Összességében ez a hangsúlyváltás jó lehetőséget adott, hogy keressük és kövessük saját örömvilágunkat – a felvállalt szerepeink/elvárásainknak való megfelelés kárára. Ez igen örvendetes lehetőség lett. :–)
A koviddal kapcsolatban középúton helyezkedtünk el: nincs mindenki beoltva és igyekszünk tudatosan viselkedni a találkozásainknál és a gondolkodásunkban…
1. Főbb új fizikai projektek a Biofaluban és az elvonuló Vendégházban:
Kertészet:
– ültettünk több mint 400 pici fát a olyan részre, ahol a korábban ültetett nagyobb fák egy részét kivágtuk. Újdonságként kipróbáltuk, hogy közelebb ültettük egymáshoz őket és több -féle fát ültettünk.
– a vendégház mellett egy itt lakó önkéntes ültetett gazdag nyári kertet (Bara beszámolója lejjebb) ill. másik pedig a parkoló eddig parlagon levő csíkjait alakította kicsi kertekké
– kísérletképen ültettünk paradicsom palántákat a kis fák közé is, ott ahol nem tudunk öntözni. Nagy meglepetésünkre szebbek lettek mint az udvariak…
-újra tanuljuk a komposztálást az aszfalt út mellett, hogy más is láthassa.
– szabadon kelt mezei juharokból kb 150et beültettünk fólia kontérnerekbe, hogy 1-2 szezon után kiültessük majd olyan helyekre őket, ahol nem tudunk locsolni… (idén rendkívüli szárazságot mutatott az, hogy a 20 éve ásott tavunk majdnem kiszáradt és a patakban már fél éve nincsen víz)
– a megdöbbentő aszály miatt vízvisszatartási kísérletet is kezdtünk, vagyis lelassítjuk a víz átfolyását, hogy minél több szivároghasson be a talajba.
– madáretetésben új szintre léptünk: több mint 150kg napraforgó fogyott a vendégházi etetőkben!
Madártávlatból
Más:
– a főbejárat közelében építettünk egy darabolt-gally tárolót, ahova 5m3-nél többet be is tudtunk tárolni. Ezeket használtuk a tűztér kísérletekhez és használjuk egy kísérleti kályhában fűtésre.
– Az újrahasznosítás jegyében, hullámkartont tanulunk alkalmazni ahol lehet – fa helyett.
– a már harmadik éve végzett fagázkályha kísérleteket szorgalmas folytattuk. Egy apartmanban már használunk egy kísérleti változatot. Várhatóan tavaszig még készül újabb változat. A tűztérkísérletek mellékterméke olyan változat kipróbálás, ahol a parazsat nem engedjük elégni, hanem lehűtjük és így bioszénként („faszén”) tudjuk talajélet pezsdítésre használni.
– az ebédlőben és környékén kísérleti jelleggel „hozzuk be a természetet a házba” című projektet kezdtünk. Ennek részeként elég sok fát, gallyat hoztunk be díszítésül.
– az elmúlt évben még arra is volt energiáink, hogy a 20 éves vízcsőhálózatunkat jelentős mértékben karbantartsuk…
-lebontottunk két összedőlt kísérleti szerkezetet és egy új fejlesztésű térhatárolót, mert a szél feldöntötte
Azért is sikerült ennyi új dologba fogni, mert több olyan önkéntesünk volt, aki hosszabb időt töltött / tölt itt. Viszont rövid távú önkéntes sokkal kevesebb volt nálunk.
Önkéntesek együtt
2., „Szociális” / szellemi kísérletek
– Eddig automatikusan úgy éltünk, hogy az elképzelt vendég-elvonulók elvárásaihoz alakítottuk a környezetünket és működésünket. Most néhány elemben megfordítottuk ezt: a saját magunkhoz hiteleshez közelítjük a szokásainkat és reméljük, hogy akik ezzel rezonálnak, jól fogják érezni magukat.
Például:
* felajánljuk, hogy az érdeklődök maguk felfedezhetik az épületet és környékét és csak utána ülünk le beszélgetni.
* önkéntesektől nem kérdezősködünk sokat és nem is állapodunk meg, hogy kb mennyi ideig tartson az önkénteskedés, hanem elkezdjük és addig csináljuk, amíg mind a két oldalnak inspiráló
* eddig igyekeztünk akkor csinálni átalakításokat / kísérleteket, ha nem voltak vendégek. Most felvállaljuk, hogy vannak különböző fázisban lévő fejlesztéseink amik láthatóak, nem függönyözzük le őket – remélve, hogy megértik: a folyamatos belső/külső átalakulás majdnem folyamatos kísérletezéseket – rendetlenségeket is feltételez. Nem kell takargatni.
* ösztönözzük az önkénteseket, hogy maguk is keressenek olyan feladatot, ami meghívja őket, hogy ne csak kötelességből hanem örömből is tudjanak tevékenykedni.
Ezek persze nem okosan kigondolt változtatások, hanem egyszerűen megfigyeltük, hogy mikor lenne jobb nekünk itt a saját életünk, milyen önkorlátozásokat kezdtünk észrevétlenül megkérdőjelezni… :–)
Ide tartozik az is, hogy eddig a beszámolókat főleg én (Géza) írta hogy többes számban hol egyes számban. Most az én összefoglalóm után olvashattok hozzászólást a többiek részéről… :–)
3. Milyen helynek látjuk – a tavalyi év fényében – a Biofalut?
Az élményeink döntő része az idelátogató elvonuló csoportok és az önkéntesek világához kapcsolódik.
A csoportok alapvetően önismereti munkára jöttek hozzánk. A kivételhez tartozott, amikor az Európai Ökofalu Szövetség nálunk rendezte meg a közgyűlését.
A néhány napnál több időt itt töltő önkéntesek markánsan közös sajátossága: útelágazáshoz érkező, irányváltásban gondolkodó emberek, akik itt mást csináltak mint eddig szoktak. A másság a végzett tevékenységre és a közösségi formákra is vonatkozott.
Mivel kevés működtetési feladatunk volt az elvonuló csoportok megcsappantsága miatt, nagyobb szabadságunk volt abban, hogy mivel foglalatoskodjunk. Fő kísérleti elemünk az volt, hogy minél inkább mindenki keresse-próbálja olyan tevékenységekbe aktivizálni magát, ami örömöt hoz. Ez nem egyszerű, hisz szinte mindenki más környezetből érkezett. Ebből következően a kertészet – karbantartási – tűzifa-előkészítési munkákban kevés élményük volt. Ebből adódott a lehetőség, hogy új helyzetekben, munkafolyamatokban találkozzanak magukkal… (én is ezen a folyamaton mentek keresztül az elmúlt 25 évben, amikor a fizikai dolgokhoz nem értő értelmiségiként először segédmunkákban vettem részt és jóval később találtam meg, hogy mi mindenben tudok örömmel alkotni… – amiről előtte fogalmam se lehetett, hisz nem volt lehetőségem/bátorságom ezeket megértő környezetben próbálgatni…) Maga a folyamat is más energiájú, hisz ugyan könnyebb elvárásoknak megfelelően segíteni – mint saját örömöt keresve, de talán éppen ez a jövőbe vezető saját út…
A közösségi formákhoz tartoznak: időnkénti közös étkezés, alkalmilag szerveződő közös munka, tapasztalás-megosztó kör, fakultatív napi meditáció, kirándulás a közeli gerincre, ritkábban: körtánc…
Ezekből az elemekből több is megvolt már a korábbi években, de most markánsabban jelentek meg…
A hosszabb időt itt töltő önkéntesek többsége 30-60 év között van. 3-an több mint egy éve itt vannak, hárman pedig ősszel érkeztek. Egy valaki volt aki főleg hétvégén jelent meg.
Sajnos kisgyerek nem volt tartósan közöttük…
(Aurél gondolatai a közösségi élethez kiegészítésül:
Mindenki egyénileg, de mégis kollektíven, egymást inspirálva nagyon szépen megéljük a téli visszavonulást. Géza, a legutóbbi megosztó körben mondtál valami olyasmit, hogy “mindenki azt csinálja amit belülről érez, nem azt amit kell, hát akkor nekem is szabad, így álldogál a kályha projekt”. Szerintem ennek van egy szépsége, és egy nagy adag szabadság érzése. Biztos vagyok benne hogy nem csak nekem hihetetlenul épitő ez a fajta tétlenség, kivárás, nyugton maradás. Ez a csendes időszak aktív tavaszt sejtet, ahol tényleg szívvel-lélekkel leszünk benne, mert most is így vagyunk.)
Mivel az utóbbi években elég sok újrahasznosítható anyagot halmoztam fel, így a következő évre is van elég sok alapanyagunk.
Azt gondolom, hogy ezek az elemek – folyamatok – ill szemlélet alkotják ma a Biofalu gerincét, sajátosságát.
Ebben az irányban haladhatunk tovább 2022-ben…
Ezt elősegítendő, újra fogjuk fogalmazni azokat a formákat, amik segítenek a rövidebb-hosszabb idekapcsolódásra.
Erről legközelebb fogunk hírt adni.
:–)
Géza
—————————–
Bara kiegészítése:
Második évünket éljük Ádámmal Biofalun. A tavalyi tél nagyrészt a vendégház karbantartási munkálataival telt (szerelés, takarítás, rendezés), kisebb-nagyobb mértékben ezek egész évben folytatódtak. Tavasszal néhány mag elültetéséhez kis kertet kezdtem kialakítani, ami végül a ház egy részét körülölelő kis dzsungellé nőtte ki magát, ellátva a ház lakóit és önkénteseit mindenféle csodás színes zöldséggel, a kert lakóit pedig virágokkal és búvóhelyekkel. A termények nagyobb részét nyersen ettük meg vagy szabadtűzön főztem meg a hétköznapi ebédekhez, kisebb része pedig üvegekbe került télire.
Bara kertje
Az év során több száz üveget töltöttünk meg, fermentáltunk retket, gévagombát, mutsárzöldet, fodroskelt és a fagyok előtt leszedett zöldparadicsomot, akkor még burjánzó kerti zöldfűszerekkel. Sok-sok paradicsomot tettünk el szósznak, lének és darabos sültparadicsomként. Rengeteg kosárnyi a területen szedett csipkéből, kökényből és mirabolánból készült szörp és lekvár és ecet, augusztustól novemberig folyamatosan szedtük és főztük be a ház körüli almákat és ribizliket, de készült ibolya szörp és sok kiló bodzából bodzaszörp is. Olajfűz bogyókból is készült kísérleti szörp és lekvár, a szörp talán az egyik legfinomabb lett az összes tavalyi közül.
A nyár elejétől érkező csoportoknak vállaltam főzést is – a napi három étkezés lebonyolítása csodás növényekből, csodás segítőkkel, szuper csoportoknak.. időnként nagyon fárasztó volt és mindig nagyon sok örömöt adott.. alig várom a folytatást.
A hosszabb-rövidebb időt itt töltő önkéntesek közül sokan nagyon a szívemhez nőttek, társaság szempontjából az év legszebb hónapja talán az augusztus volt, francia fiatalokkal, debreceni és balatoni különítménnyel, akkoriban feltűnő, azóta már itt élő kedves arcokkal.
A mindennapi hajnali csendes meditációk mellett – ami nyitott minden itt lakónak és éppen itt tartózkodónak (akár csoporttal érkezett, akár önkéntesként), minden hónapban tartunk egy hétvégi, vagy 10 napos meditációs elvonulást. Ennek élünk és nagy öröm, hogy ilyen szépen tud ez együttműködni a ház mindennapjaival. Minden elvonulásunkon van napi egy óra munkaidő, amikor csendben, együtt dolgozunk bármi aktuális ház körüli teendőn. Nagyon jó érzés, hogy kicsit minden velünk gyakorló becsatlakozik az itteni világba is.
Szép itt lenni.
Színes világ
Ági kiegészítése:
Lassan másfél éve a mindennapi életem része a Biofalu, ahol az önkéntes munkák során számomra sok új tevékenységet próbálhattam ki:
Tavaly már az év első napja faültetéssel kezdődött – ezzel is jelezve számomra, hogy különleges év vár itt rám -, egészen tavaszig több száz facsemetét és cserjét ültethettem és mulcsolhattam, amit 2022 tavaszán is szeretnék majd folytatni.
Emellett közel száz paradicsompalánta sikeres magról nevelésére, palántázására került sor, melyekből többet a lakóhelyem közelében, párat pedig a Biofalu területén található kedvenc túraútvonalaim mentén ültettem el és szinte mindegyikőjük szép eredménnyel teljesítette be a sorsát.
Természetjárás
Lakótelepi világom után nagy élménnyé vált a fatüzelésű kályha begyújtása, a befűtött szoba melege, a tűz- és kályhakísérletek során pedig a különböző típusú, alakú lángok szépségére is itt csodálkozhattam rá.
Nagy meglepetés volt számomra a fizikai munkák (föld talicskázása, fapakolás) során megtapasztalt erőm megélése, izgalmas élmény volt az itt használt gépeket, berendezéseket kipróbálni (láncfűrész, markológép, galydaráló, lombfűrész, ütvefúró, flex … stb.) is.
A csoportok fogadását segítő tevékenységek mellett (pl. szobák, közösségi helyek takarítása, ágyneműk cseréje és mosása, konyhai folyamatokban való részvétel, az érdeklődőknek a ház megmutatása) kreatív ötletek megvalósítására is volt tavaly lehetőségem.
A vendégház közelében két, tereprendezés után véletlenszerűen létrejött helyet kezdtem el továbbépítgetni: az egyik a vendégház udvarán található orgonabokor metszése után váratlanul feltárult kis tér, melyet ülőhelyekkel, kis asztallal, helyi virágok ültetésével, itt fellelhető természetes anyagokkal (pl., csigaházakkal, faágakkal) díszítve pihenőkertté alakítottam át.
A másik természeti építmény a főépülettől picit távolabb, a patakpart mellett a tavaszi faritkítások során alakult ki, ahol a máshol kivágott, szép formájú fatörzsek elhelyezésével és faágak fészek-szerű körbefonásával egy meghitt helyet sikerült megformáznunk.
Másik kedves projektem a vizuális kommunikációt segítő táblák készítése volt: a talajhűtést nyári melegben segítő, békén hagyott növényzetet és a mulcsolás előnyét bemutató ábrák festése mellett elkészültek a vendégeket fogadó, eligazító és tájékoztató táblák és tablók is.
A napi séták során fedeztem fel fokozatosan a Biofaluhoz tartozó 50 hektárnyi szemet-lelket gyönyörködtető területet, ahol a fasorokkal és erdőkkel megszépített dombok és völgyek nemcsak a szabadban rajzolásra, festésre és fotózásra inspirálnak, de a gazdag élővilágot is idevonzzák: az őzek, nyulak és más vadakon kívül több olyan madárral vagy rovarral volt lehetőségem itt először találkozni (pl. gyurgyalag, sárgarigó, süvöltő vagy sutabogár, kék nünüke és még sokan mások), amelyeket pár éve még fotók és könyvek tanulmányozásával festettem meg az ötödik emeleti szobámban és akkor még csak ábrándoztam arról, hogy egyszer a természetben is találkozhatok majd velük.
Másoknak is szerettük volna megmutatni ezt a csodás vidéket, így tavaly több alkalommal csoportos csendtúrára is sor került.
Többféle etető, madáritató és odú kihelyezésével és az ablakfelületeken is megjelenő vadmadár sziluettekkel is igyekeztünk még inkább madárbarát kertté változtatni a Vendégház körüli területet.
Már tavaly télen is hatalmas forgalom volt az itteni nagy etetőn, a mostani szezonban a többszinten elhelyezett madáreleségeknek is köszönhetően az idejáró madárközösség még tovább növekedett és idén télen már 16 féle madarat sikerült itt megfigyelni.
A tavaly nyári időszak különösen kedves emlék, a hajnali meditációk azóta is napi szinten az életem részévé váltak. A Biofaluban tartott táncházakkal, izgalmas és vidám eseményekkel, illetve az itt megforduló csoportok és önkéntesek által is sok új élménnyel gazdagodtam: tanító, megérintő és fontos kapcsolódásokkal. Örülök, hogy tavaly megtehettem, megélhettem mindezt.
Csendtúra Ágival
