Egy 2018-ban meghirdetett nyílt napra jöttem először Győrből a Biofaluba. Egy ideje kezdem magam nagyon szeretni, nagyon vállalni, és tudni ki is vagyok valójában. 2017-es Szilveszterkor gondoltam arra, hogy az új évben olyan közösségeket, helyeket, farmokat néznék meg, ahol a hagyományostól eltérően működnek. Nem a stressz, és a rengeteg kompromisszum a működő elv, hanem az örömben végzett munka, és konszenzus alapúak. Egy ismerősöm küldte el a Biofalu honlapját márciusban. Március 4-én elmentem a nyílt napra, utána 2 napra önkénteskedni a kutyámmal, és mivel beváltunk mindketten, odaköltöztem. 9 hétig egyfolytában ott voltam, április 1-én érkeztem és június 8-án jöttem el.
A családom, barátaim tudják merre tartok, hátat fordítottam a rendszernek és ellenkező irányba a Természet ölébe indultam. Ez nem a könnyű út, csak megéri – számomra is. Ahhoz, hogy a várost is elhagyhassam, érdemes körbe járni azokat a helyeket, ahol a Természet lakik, és megérteni azokat, akik már így tettek. Így érkeztem Máriahalomra, nyitott tenyérrel és nyitott szívvel, hiszen csak nyitott tenyérbe adhatunk, kaphatunk. Nagyon sokat finomítottam addigra az észlelésemen a rutinos régi gondolkodásomon, sok- sok könyv, hanganyag, tanfolyam, tréning által. Akik meglátogattak a 2 hónap alatt, látták, érezték, itt és most vagyok és a helyemen, a közepemben, belső békémben. A hely maga a paradicsom, ha le kellene rajzolnom, mit jelent nekem a paradicsom, ilyesmit rajzolnék. Jó az energiája, csend van, munka közben is lehet befelé figyelni. Nem hiányoztak a város zajai.
Minden munkát végeztem, amit a ház és a csoportok körül tettünk. A tavaszi teljes nagytakarítást végeztem el. Aztán a csoportok érkezésére készítettem fel a házat, és amikor megjöttek, konyhai segítésben vettem részt.
Nagy felismerésben segített nekem Géza. Egy nap fáradtan ültem, és panaszoltam, mennyire elfáradtam. Géza azt mondta, vizsgáljam meg ezt, mert nagy esélye van, hogy a gondolataim fárasztottak le, nem a munka. Akkor is bebizonyosodott, és azóta is megfigyeltem, hogy így van. Valóban még 14 óra után is lehetünk frissebbek a gondolataink segítségével, mint fele annyi idővel nem megfelelő gondolatokkal.
Ledolgoztam egy fóbiámat, a gombbal. Gyerekkoromban szökött a mindennapjaimba és elkísért idáig. Bár inget még nem hordok, de begomboltam sok- sok ágyneműt. Lehetőségem volt megtapasztalni, hogy amikor erős belső békében tudtam lenni, támasza lehettem olyanoknak, akik még nem. Kaptam visszajelzést idegenektől a kisugárzásomra, segítőkészségemre. Abban erősödtem, hogy a felismerések- elengedések- megújulás hármasában érdemes folytatni az utat, mert ezzel leszek a magam hasznára és másokéra is. Tudatosabb lettem a Biofaluban, békémet is könnyű volt őrizni, vagy visszanyerni.
Két dolog lehetett volna precízebb. Az önkéntest érdemes az első megérkezésekor informálni, mi a definíciója az önkéntességnek, mi a munka és naponta mennyi. Ez nem történt meg velem az első 5 hétig. Egy önkéntest figyeltem meg, összehasonlítva az én önkéntességemmel, és a különbség indította el bennem, hogy üljünk le beazonosítani a definíciót. A másik az, hogy időnként a ház körüli feladatok nagyobbak voltak, mint a létszám, aki elvégezte a munkát. Ezen érdemes tudatosabb szisztémával dolgozni, hogy örömben legyen mindenki.
Kilenc hét elteltével azért indultam tovább, mert az emberek, akik megfordultak ott, hoztak információt a számomra, és elhívást éreztem más helyeket is meglátogatni. Itt már összegyűjtöttem mindazt, amit a hely, az emberek, a környezet adhatott. Az önkéntesség, az emberek, a munka, a csoportok, az energiák a tanulás, fejlődés, a saját hangulatom, örömöm – ez mind – mind rendben volt. Amiért elindultam tovább, annak felismerése, hogy csapatot is keresek, akik már nem a demokratikus-diktatúra elvén és nem kompromisszum alapon működnek, hanem Egy s Égben, egyenrangú állapotban (a harc, a behódoló, cseles állapotok helyett) együtt-érzően, együttműködően. Ha a csoport tagjai, igyekeznek ÁLDOZATBÓL -TEREMTŐ állapotba kapcsolni, azt az eredményt hozhatja, hogy a nap zömében örömben lehetnek. Az örömmel végzett munkának exponenciálisan nagyobb a teremtő ereje, mint a kényszer – munkának.
A Biofaluban nincs közösség. Az egyéni fejlődést nagyon segíti, én át is vettem az ott megélt ajándékokat. Szerettem ott élni, jó döntés volt, hogy ezt vállaltam, remek emberekkel ismerkedtem meg. Ajánlom mindenkinek, aki saját magáról szívesen tanul. A környezet is támogatja ezt és a közös munka is.
Kraft Zsuzsa
