A Biofalut itt most szűkebb – földrajzi – értelemben használjuk: azokat az embereket értjük ide, akik itt Máriahalmon, a hozzánk tartozó területeken laknak.
Most vannak használható lakásaink és egy házunk – amelyeket lehet bérelni vagy megvenni.
A jövőről szólnak a félkész házaink – amik eladóak és a telekvilágunk ahol max 70 ház épülhet.
Az elmúlt 15 évben ezeket hoztuk létre.
Ide várunk tudatos életükhöz támogató környezetet kereső falutársakat.
A Biofalut kis közösségek hálózatának képzelem. Ezek a közösségek lehetnek házcsoportok vagy egyéb szerveződések.
A közös többszörös bennünk lehet:
- A saját utunk felelősségének felvállalása, a tudatosságunk emelése.
- A természet-közeli életmód felé haladás.
- A másság, a többi ember és élőlény tisztelete.
Ezek a mondatok persze rendszeresen pontosíthatóak, árnyalhatóak, de a sokféleségünk is megmarad.
A közös értékeket a közösségek más formákban élhetik meg. Lehetőséget kap mindenki hogy a saját útját járja. Az egyediségünk és egységünk közötti egyensúly folyamatos keresése jellemezheti életünket.
Mivel ez járatlan út, érdemes nagy figyelmet fordítani az egymástól és a saját folyamatainkból való tanulásra. Engedjük meg magunknak, hogy ma másként csináljunk valamit mint tegnap.
Igyekezzünk a szívünkre hallgatva új megoldásokat keresni a megszokottak helyett.
Fontosnak tartom, hogy a gyerekeink is hasonló szellemű óvodába, alsó tagozatba járhassanak – lehetőleg helyben.
A tervezésnél vegyük figyelembe az önellátás szempontjait. Reális cél lehet, hogy élelemből, fűtési anyagokból, szellemi- érzelmi táplálékból a szükségleteink jelentős részét – Biofalu szinten – magunk fedezzük. Ehhez a rendelkezésre álló 50 hektár megfelelő alap lehet.
Ehhez többek között:
A termékeny területeket hagyjuk meg gazdálkodásra
Segítsük egymást abban, hogy minél többen helyben tudjanak dolgozni
Legyenek közösségi célokat szolgáló tereink, szervezeti formáink
A telkek magántulajdona mellett, közösségi tulajdonlást/használatot is alkalmazhatunk.
A telekvilágra érvényes rendezési terven belül, a konkrét telekkialakítást akkor kezdhetjük el, ha van 5-10 család, akik az alapelveken túl – konkrétumokban is annyira meg tudnak egyezni, hogy egymás szomszédai szeretnének lenni. Ez egy folyamat lehet, ami során elég benyomás ér minket, hogy bele merjünk vágni valami újba, másba, elinduljunk egy járatlan ösvényen…
2011-03-04 Géza
Nincs egy válasz. Mindenkinek más miatt, ami az időben is változik. Az sem baj, ha valakinek nem bio és mégis tesz érte…
Nekem ma ettől:
Olyan hely, amely az életet tiszteli, a maga változásában, minden-mindenki egyediségében és a mélyben való egységben. Beletartoznak az emberek, az állatok, a növények.
Mind a három élővilág meg kell hogy kapja a lehetőséget a fejlődésre, a földi élet megtapasztalására, a szabadságra, kreativitásra.
Mit jelent ez az embereknél?
Mindenki önálló, felelős a saját világáért, a saját útjáért, a saját tapasztalataiért. Senki nem szorul arra hogy kívülről megmentsék.
Hatunk egymásra fizikailag- érzelmileg- szellemileg. Egyéni cselekedeteink a saját jól-létünk biztosításán túl, jó ha segíti a közösség, az emberiség jól-létét is.
A közösség ne vegye át az egyén felelősségét és minél kevésbé szabályozza kívülről az egyént. A közösség inkább biztosítson teret a tapasztalatok megosztására, az egységünk megélésére, az együttműködésre.
Mit jelent ez az állatoknál, növényeknél?
Mindegyikük maga tudja legjobban irányítani az életét.
Tiszteljük mindegyik életét. Méltóságát megadva elfogadhatjuk ha életével, testével szolgálja az embert.
Ha megtanulunk kommunikálni velük, akkor nagy segítséget kaphatunk tőlük. Gyakran tudják milyen anyagi, érzelmi igényünk van – még akkor is ha ezt mi nem vesszük észre.
Az ember segítheti növényvilág és állatvilág együttélését tudatosan és úgy is ha hagy olyan teret, ahol teljesen rájuk bízza a saját világuk alakítását: pl érintetlenül hagyja őket néhány „szigeten”.
A nem élő anyagoknak is van tudatosságuk.
Az ember jól teszi, ha természetes anyagokat használ a mesterségesek helyett. Pl: ház.
Ugyanígy bölcsebb a természettel együttműködve élni, gazdálkodni, tőle tanulni – mintsem harcolni ellene. Ez olyan szemlélet és tudás, amit újra fel kell fedeznünk.
A földet és környezetünket unokáinktól kaptuk kölcsön. Akkor élünk fenntarthatóan, ha gazdagabb állapotot hagyunk magunk után, mint amit örökültünk.
