Kakukkok mögött (játszótér 3.1 – blog a facebook oldalunkról )

Az előző facebook  posztban  kinyílt belőlem egy ajtó. Túl vagyok az ijedtségen. Viszont a reagálásokból nem tudom kihámozni, hogy a néhány mondatomból mire jött érdeklődés, így tisztázódásképpen pontosítom ezeket…

A Biofalu folyamatom mögött egy fizikai és egy szellemi útkeresést látok.

Ház, kályha, természetalakítás kísérletek 20 éve tartanak a láthatóban. Megújítandónak láttam az első házam stratégiáját, ezért elindultam a természetközeli építkezés és fűtés világába. Az elmúlt 20 évben folyamatosan építkeztem. Házak, félkész házak, különböző tároló épületek, kunyhók születtek. Ezek lenyomata makacsul itt van Máriahalmon. Jól látható. Ezekkel kapcsolatban a látogatók „ismerős – ismeretlen” , tehát megérintő , reagálását ritkán tapasztaltam, pedig mindegyik más…

Az utóbbi 15 évben ehhez társult egy markáns önismereti – spirituális érdeklődés, hisz a sikernek megélt építkezések ellenére, belül nem éreztem jól magam… Vagyis az akkoriban szokásos házakkal, kályhákkal kapcsolatos elégedetlenségem – szimbolikusan – magamról is szólt.

Az elválasztottság érzés és az építkezésen-túli belső világom bénultsága nyomasztott. 3 házasságom volt. A „hibásan működök” hitem kényszerített sok féle terápia felé. Ezek pedig később kiegészültek a világnézetem újraépítésével. Azt gondoltam, hogy a Világ nem lehet úgy teremtve, hogy mindenkinek annyi pszichológushoz kellene járni , mint nekem, hisz akkor a népesség több százalékának főállású terapeutaként kellene dolgoznia… Tehát a lelki sérülések kezelésén túl kell hogy legyen másik út is.

Így mára eljutottam ahhoz a hithez, hogy mindaz ami magamban zavart alapvetően természetes, a Földi lét velejárója és a saját utam része.

Kb. 10 éve járok egy angol szellemi tanácsadó (channeling) online előadásaira. ( Ez nagyságrendileg ezer órát jelent.)

Életem kb. első 50 évében kizárólag a fejemmel dolgoztam és sokat szorongtam. Az utóbbi tíz évben fokozatosan megismerkedtem a kezeimmel és ezzel párhuzamosan az önbecsülésem és önszeretetem megerősödött. Megtapasztaltam, hogy ha elkezdek valamit, akkor előbb utóbb jön a belső hang iránymutatása a hogyanról. … Ilyenkor szinte transzban vagyok, a teljes fókuszom itt van. Így annak ellenére, hogy nincs különösebb kézügyességem, pontatlanságok mellett, de létre tudok hozni valami működőt, ami gyakran érdekes is.

Az is a lényeghez tartozik, hogy sosem az első képet valósítom meg, hanem menet közben folyamatosan változtatok – ami számomra is mindig meglepetést jelent. Szinte minden nap gazdagodik valamivel az elképzelés.

Az utóbbi években már nagyon szeretem az életem. Mindezzel együtt még ma is főleg egyedül tudok alkotni . Ha segítenek, hamar megjön az érzés, hogy mennyire másként működök, mint a jó szándékú másik. Eddig főleg magammal tudtam tartósan áramlani, repülni. ( Ha a másiknak a fizikai teremtés nem jelent hasonlóan örömöt és nem mozgatja meg benne a kreativitást, nem érkezik meg bele, akkor az engem is lehúz és inkább egyedül csinálom.)

Persze nehéz is kapcsolódni ilyen intenzív fókuszhoz.

Tudom, hogy ezt valahol én teremtem ilyen élménnyé. Ettől függetlenül vágyom is a közös teremtésre.

Azt gondolom, hogy ha ezt így kifejtem, ennyire megnyílok, akkor nagyobb eséllyel változtathatom meg a megélésem és több közös-teremtés- örömre tehetek szert. Ezzel párhuzamosan, hátha mégis testet ölthet a Biofalu – vendégházon túli – alternatív település kísérlet következő lépése.

Az utóbbi években az Elvonuló Vendégház kapott külső megerősítést, míg a „csináld magad” ház / bútor stb lehetőségek visszhangtalan maradtak, így a közös fizikai teremtés lehetősége is elenyésző volt, pedig látszólag ez vonzana.

A beszéd, főleg a beszélgetés nehezen megy.

A Találkozások fantáziám mögött ezek, ilyesféle mozgatók vannak… :–)

Azt gondolom, hogy ha kiderül kiknek van ilyesféle történettel, szándékkal közössége – akkor közösen ki tudjuk próbálni, mit tudunk kezdeni együtt. Virtuálisan vagy és valóságosan. Szétágazva.

Talán alkalmas forma lehet kezdésként egy fb. csoport, ahol más is vázolhatja a hátterét, érdekődését, érintettségét..

Miután én leírtam az indító képem, az egészet együtt újra kell fogalmazni, közössé alakítani és lépni így vagy úgy, így és úgy…

Nekem most volt itt az ideje a megosztásnak. Lehet hogy neked / nektek máskor érik be valami hasonló indíttatás.

Amikor összeérünk, akkor elég lesz kitalálni a hogyant, pontosítani a közös fókuszt…

Ha a facebook csoport lesz az indító forma, akkor azokat tudom értesíteni akik komentben vagy üzenetben jeleznek. A „like”- ot önmagában támogatásnak de nem aktuális részvételi szándéknak értelmezem…

Ez az egész a felnőtt játszótér javaslatomból bomlott ki – számomra váratlan, meglepő módon. Tehát most is a pillanatot írtam le, anélkül hogy tudnám milyen irányba haladhat ….

Ha nem így halad tovább, akkor is már élmény lett !

Köszönöm!

:–)

Géza

geza.biofalu@gmail.com