Az életem első fele: „Én szarul érzem magam, de bezzeg a többieknek jó”
Egyszer csak: „Elég volt az eddigiből, valami mást szeretnék”
!!! Önellátás, közösség, természet…!!!!!
Körülnézek, látogatok ilyesféle helyeket…
Lelomboz a ritkaságuk, elérhetetlenségük. Megélem, hogy ami eddig a sikerességhez hasznos volt nekem, súlytalan egy másik világban, ahol más tudások kellenek.
Megingás, külső és belső látszatok felismerése egyre gyakrabban és a tükrömmel való ismerkedés. Elbizonytalanodások… és frissen jött kapaszkodók. Életmentő új világnézet kóstolgatás. Utólag látszik, hogy ez egy Másik élet kezdete a mostaniban, kishalállal. Folyamatos szellemi kaland, érzelmi hullámzás. Kapaszkodás és elengedés. Az Élet újratanulása, a felejtés intenzív gyakorlása.
.
..
…
Elfogadom, hogy minden eddigi – ami ma hibának, sérülésnek, önbecsapásnak, álarc-tökéletesítésnek tűnik — az mind hasznosítható is. Az utált és félt Hatalom én is vagyok, én is éltettem, éltetem. Az illúzióim, önbecsapásaim segítettek túlélni és édes érzés találkozni , rácsodálkozni, rámosolyogni ezekre magamban. Ezek a Földi Ébredés részei. Szégyenkezni fölösleges, hisz az egész bolygó ebben a folyamatban van… Még maradt kicsi időm az újat építeni, élvezni a más fajta hullámokat…
–
—
A Biofaluban ezalatt nőttek az új fák. Kíváncsi emberek jöttek, kevesen kóstolgattak, ide gyökerezni tudó-vágyók nem igazán, vagy én nem ismertem rájuk… :–) Közben én átalakultam, megszerettem az Életem és magam.
+
++
Viszont megélve a saját utóbbi 20 évemet – bizonytalan maradtam abban, hogy az új típusú, Természet és Ember közeli lakó- és életövezet, úttörő és kísérleti Hely, a Biofalu, mint letelepedési lehetőség felé milyen út vezet, milyen lépésekkel, milyen időskálán, még az én életemben?
+
Én félig remeteként éltem ezt meg. Örülök, hogy a terület még egy tiszta papír, nincsenek benne elvetélt életek, ijesztő példák, mozdíthatatlan akadályok. A látható ház és egyéb kísérletek hitelesek, az útkeresés lenyomatai.
Biztos vagyok abban, hogy:
! vannak olyan jövők, ami ilyen irányba vezetnek,
! menet közben, sok kis lépésben ismerhetünk rá és új saját magunkra,
!valami észen-túli iránymutatásra érdemes továbbra is figyelni
! a folyamat megélése, élvezete a lényeg, függetlenül a saját és más elvárásaitól
Lépések, állomások, elágazások – ittésmost:
0., like-olások
1., személyes kóstolgatás alkalomszerű vagy időszakos önkénteskedéssel analóg formákban
2., innen bejárás – még bérelt lakásokban (Van több saját építésű könnyen használhatóvá tehető lakásunk és néhány szerkezetkész házunk, kunyhónk.)
…
…
4., új építkezés ( A Biofalu 50 hektáros területén 70 telekre van rendezési terv szintű engedély. A 15-20 éve ültetett fák már erdős-ligetes energiájúak. Készek arra, hogy együtt-éljenek veled…
Szívesen látunk útitársakat, akikkel addig és úgy haladunk együtt, amíg mindenkinek inspiráló… élvezhető az áramlás.
:–)
Megkeresés alapján szívesen tartunk nyílt alkalmakat, napokat, hétvégéket… az Elvonuló Vendégházban
:–)
Géza
Kérdések- válaszok a facebook posztban :
Tóth Réka Andrea:
Hát, Géza, mi kíváncsiak voltunk és oda gyökerezni vágyók is…
Géza:
Igen és voltatok is itt kétszer másfél évet! :–)
Tóth Réka Andrea:
Te is tudod, miért nem maradtunk ott. A három év messze van a legyökerezéstől.
Géza:
Igen, talán a legyökerezés nem is jó szó. Talán a léggyökér jobb kép, hisz változunk , mozgunk , nagy ívet jártatok ti is én is, mások is azóta. Nem abszolút érték az egyhelybenlét…
Igen, én itt meghatározó energia vagyok. Ahogy változom, változik a hely is. Vonzás törvény működik. Azé a tér, aki jelen van benne. Könnyen lehet jönni és menni is. Addig tart, míg az energiák erősítik egymást.
A posztból kiderül, hogy a saját álmaim egy részéről kiderült, hogy illúziók, nem tartok még ott, nincs itt az ideje, de ami megvalósul az érték és élmény. Ide érdeklődők álmaiért, megvalósulásukért nyílván nem tudok felelősséget vállalni. Nekem ezért bevált a rövid távú megállapodások sorozata. Nem könnyű, de szabadságot is ad. Én ezt az utat kisérletezem. Más gondolom valami egyebet.
Ez így fenntartható. :–)
Tóth Réka Andrea :
15 éve jártunk ott először. Akkor is ugyanezek voltak a tervek. Sok az álom, sok a kísérlet, kevés a tartós megvalósulás. Az emberek odamennek, majd eljönnek, senki se maradt még ott huzamosabb ideig. Minden évben: jött a tavasz, jött a sok lelkes önkéntes, aztán ősszel elküldted őket. Nem addig maradtak, amíg az energia tartott, hanem amíg te engedted. Nagyon szerettük a helyet, sok energiát tettünk bele a közös térbe (szentély, Tulipánkert, dombágyás, Vizuál, ovi, stb.) Ott akartunk letelepedni, ott is éltünk bérlőként 3 évet. A piros-téglás ház számlás gondok miatt nem jött össze, a dombon már akkor annyiért akartál adni egy telket, ami majdnem egy bp-i telek ára volt. Belefogsz ilyen-olyan építkezésekbe, aztán hagyod őket a csudába, és minden lepusztul (lásd. Fecskeház, gombaházak). A terület jelenleg is rendezetlen, kaotikus, pedig te már több évtizede vagy a gazdája. Túl nagy falat neked, és számtalan ember, csapat akart már neked segíteni, hogy rendezetté és szebbé váljon, de egy ponton túl nem engedted nekik, nem akartad kiadni a gyeplőt a kezedből. A Biofalu szerintem két dologra jó. A Vendégház szuper, ott a sok tábor, elvonulás, program, ismerkedési lehetőség, minden. Nekünk is sokat adott. Illetve lakhatás szempontjából csak ugródeszkának, hogy a Bp-ről vidéki életre vágyók megtapasztalhassák az életmódváltást, anélkül, hogy túlságosan is elszakadnának a fővárostól. Állandó kiköltözésre ilyen feltételekkel nem. Semmiképp sem akarlak bántani, Géza, nekünk sokat segítettél, de fel kellene végre ismerned, hogy ez a helyzet. Én meg merem írni neked, mert nagy a szám, amúgy meg kedvellek, szerintem te is engem, és talán tőlem nem veszed bántásnak. Ha nem változtatsz, akkor az álmokból soha nem lesz megvalósulás.
Géza:
Igen, a te szemszögedből nézve is sok igazság van . Az én szemszögemből nézve: Én szerkezetkészig elvittem a kísérleti házakat – mert abban volt az új úton járás, kísérletezés. Éltem is a többségükben. Nincs válaszom arra, miért nem akarta eddig senki befejezni bérlőként vagy vásárlóként. Annyit tudok, hogy én nem fogom befejezni őket, mert a burkolás, villany-víz szerelés nem érdekel. Azokban nem tudok újat adni…
önkéntesek: igen, tavasztól – őszig szinte bárkinek örültünk. De télen már csak annak, akinek a jelenléte inspiráló volt, hisz a télre már csak kevesen maradtunk, az elvonulók tavaszi visszatéréséig. Az inspirálás annyit jelent nálam, hogy szeret fizikait teremteni, új utat kísérletezni, a tegnapot megkérdőjelezni… Ez érvényes a Biofaluban építkezni vágyókra is. Az én szememben zsákutcás a mai új épületek világa. Nem szeretnék a mai szokásoknak megfelelő lakóparkot látni itt. Inkább várok. Úgy is békében vagyok magammal, ha az én életemben nem indul el az új energiás lakóövezet, de minden érdeklődőben figyelem a szikrát…
Ezerszer végiggondoltam már ezeket… Figyelem milyen hasonló enerigájú projektek haladnak az országban. Ajánlom mindenkinek, hogy látogassák meg az elmúlt 20 évben indult hasonló kezdeményezéseket és utána másként fognak tekinteni ránk is… Érzékelhető lesz a történelmi pillanat, a 20 év környezete és kevésbé kéri rajtam számon, amit nem úgy sikerült teremtenünk ahogy vágyná, vágynám…
De nem versenyzek és nem magyarázkodok. Ez az én teremtésem. Vállalom a sokszínű értelmezhetőségét is. Ma is a tökéletesség helyett a hitelesség vonz…
Köszönöm Tóth Réka Andrea hogy megosztottad élő tapasztalataidat..
A telkekről: én egy csodának élem meg, ami lett a 50 hektár szántóföldből… Egyedi természeti és szellemi világ. Nagyon büszke vagyok rá! Kicsit szorongat a felelősség, hogy mivé alakítjuk, hisz ilyen tér nem sok lehet az országban… :–) A pillanatnyi rendezetlenség ehhez képest néhány heti munka kérdése… Engem nem isnpirál. :–)
—–
Jung Kinga
Éltem itt én is kb. egy évet gyerekekkel, csodás, sűrű és emlékezetes időszak volt, rengeteget adott – ahogy én látom / tapasztaltam, ez egy nyitva maradt tér, Géza a kapu őrzője, és ha kívülről vagy belülről rácsukná valaki a kaput, rákoppint a kezére, határozottan- “csitt, te, ezt nyitva hagyva teremtette a JóIsten, be ne csukd!” Azzal talán el is tűnne az egész. Kapuőrzőként nincs mindig a posztján, mert társteremtő is, ha teremteni való van, sok.. ezért bizony sokszor beillan ez- az, de ki is hamar.. szóval, olyannak érzékelem, mint egy szakasza az életnek, előtte is van valami és utána is van valami… energetikailag pedig olyan, mint egy örvény, beszippant majd felszínre dob – akár többször is – ilyen a természete.
—
Gellért Geszvein
Sokat gondolkodtam rajta, mi is a Biofalu. Párszor volt lehetőségem ott élni, de akkor nem jöttem rá.
Mikor már nem emlékszel ki vagy, mi vagy, odaérsz egy helyre, ahol nincs keret, rendszer, s ha úgy vesszük rend se. Nincs amibe bele kellene illeszkednei, felvenni az ottani formát, szokásokat, szabályokat. Viszont kapsz teret, lehetőséget és időt hogy megengedd a saját formádat alakot ölteni, a saját tempódban.
Ahogy láttam az emberek jönnek mennek, maradnak amíg újrarendeződnek belül, s újra tudják kik, s merre tovább. Miért nem marad ott senki hosszabb távon? Nem tudom. De nem lehet tervezni, akarni, eltökélni ott semmit, az valahogy idegen a hely energiájától. Csak úgy történnek a dolgok, hagyni lehet csak. Lehet hogy a nagy tervek (építkezés, telkek, közösség stb) még egy utolsó dolog amit csak a külvilág vár el tőleg Géza. Le kell írni időként, hogy van terv…de ha nem akarsz megfelelni másnak akkor ezt is el lehet engedni majd, és csak hagyni ami lesz, ahogy a kályhák, házak, kunyhók lesznek… tervek nélkül, csak úgy, örömből:) Ahogy mindig is volt. Hiányzik.
Kriszti Spingar
nekem is hiányzik ❤ szerettem… bár valójában csak utólag jövök rá mennyire. Ott sokszor a mindennapok nehézségét láttam csak. De innen nézve ott voltunk igazán szabadok először és utoljára! A gyerekek mai napig emlegetik az ottani élményeiket, pedig 10 év eltelt, vagy még több is. Sokszor beszélgetünk arról milyen sok mindent köszönhetünk az ottani életünknek és a fiúk életében milyen fontos szerepet töltött be az ott töltött idő. A lányunk nem tapasztalhatta meg, pedig megérdemelné, hogy megismerje ő is a Biofalus életet, hogy ő is meríthessen belőle, épülhessen általa.
(aki nem ismer Gellért felesége vagyok ?)
—
Balogh Nikolett
Én is voltam már ott elvonulókent 3 hónapig. Életem legszebb nyara volt és ha lesz rá lehetőségem újra menni fogok.
