Ez most valami más.
Nem várom meg, hogy a fb kiírja a születésem napját – jöjjenek jókívánságok – szorongjak, hogy én nem szoktam másoknak külön kívánni
– hanem inkább elmesélem milyen ajándékot kapok magamtól…
:–)
Decemberben megszállt egy gondolat, hogy építsek egy fürdőházat… Néhány racionális és több érzelmi indítékom volt rá – belekezdtem…
Egy hónap után észrevettem, hogy bár lelkesen csinálom – minden nap a hidegben – de egyre gyakrabban lecsípek a munkanap végén egy fél órácskát, amikor egy másik projektet tervezgetek.
Jaj! Géza már annyi letolást kaptál a világtól és így később magadtól is a befejezetlensége miatt, nehogy komolyan vedd a késztetést!
És ekkor – életemben először – azt mondtam magamnak: ha már ennyire izgat ez a valami, akkor kiállok érte magammal szemben is – és belevágok, amint az eddig épített szerkezetet le tudom fedni!!!
Azonnal valami nagy könnyebbséget éreztem…
Azóta eltelt 5 hónap — az új szerkezeten dolgozom / kísérletezek / játszom!
Annyi örömöt éltem meg ebben az egyszemélyessé tett munkában, mint még soha…
Az Univerzum is folyamatosan segített a külső körülmények alakításával és a belső hangom is nagyon aktív volt. :–)
Közeledve a szülinapomhoz, rájöttem hogy ez a folyamat egy nagy ajándék magamnak .
Tegnap magamra csodálkoztam, hogy szokatlan módon alig hajtom magam, megengedek olyan részkísérleteket is amikkel időt veszthetek — és az egész olyan áramlós érzés. Szabadabbságot adtam magamnak…
Azért osztom ezt meg veletek, mert a folyamat kezd látható formát ölteni – egy „ szabadtéri csend és kreativitás tér” formájában. Vagyis némi idő múlva használható lesz az Elvonuló Vendégház udvara mellett. ( Azt persze nem tudom, pontosan mikor…)
De ettől függetlenül kívánok mindenkinek – akiknek eddig nem és ezután sem fogok szülinapi üdvözleteket küldeni – hogy a saját módján engedjen magának ajándékokat a saját és világ nagyobb örömére!
:–)
Géza
