Szirmabesenyőről 2011 -ben hozott a Biofaluba a sors, és 3 évet töltöttem itt.
Abban az időben több családi problémám is volt. Szerettem volna egy olyan helyet találni, ahol lakhatok, és dolgozhatok is egyben, hogy ne kelljen messzire, más településre bejárni. Egy kedves hölgy ismerősöm, akivel egy templomba járunk, említette, hogy létezik a Biofalu. 2011. áprilisában, Húsvétkor el is mentünk látogatóba, mert egy másik ismerős akkor éppen ott volt önkéntes. Májusra dőlt el, hogy odaköltözöm.
Akkoriban sok csoport volt, így az ő ellátásuknál kellett leginkább segíteni. Szobák takarítása, rendbetétele, mosogatás, aztán felkészülés az újabb csoportokra. Amikor nem volt csoport, akkor a ház körül végeztük a munkákat. Sokszor Géza ötletei alapján építettünk. Nagy élmény volt két kézzel sárból és szalmából létrehozni valamit, amiben lehet lakni. A sárfészek szót negatívan szoktuk használni, pedig ez olyan, mint a fecskefészek. Egy ilyen épület más, ebben érzések vannak, ez emberközeli. Aztán volt, amikor bontottunk valamit. Mindig abban vettem részt, amiben épp segíteni kellett.
Nagyon sokat jelentett, hogy ott dolgozhattam, ahol élek. A válásom előtt évekig városban laktam. Itt jöttem rá, a falusi élet természetesebb, és jobban nekem való. Ami még nagyon tetszett, hogy megismerhettem egy olyan milliárdost, aki saját kézzel végezte még a legalantasabb munkát is, segítséget is csak akkor hív, ha olyan van, amit tényleg nem tud elvégezni vagy éppen túl sok a munka.
Géza egyszerre főnök, munkatárs és barát. Nekem a katonai múltammal sosem volt gond, hogy Biofaluban egyszemélyi vezetés az uralkodó államforma. Sokan ezt nagyon nehezen viselték, ezért hosszabb időt kevesen voltak képesek ott tölteni. Géza a Biofalu álomnak nemcsak anyagi, hanem lelki vezetője is.
Voltak itt felismeréseim, lelki, szellemi síkon is kaptam útravalót. Például, hogy az emberi természet nem olyan, hogy most elhatározom, hogy többet nem veszekszem, hanem eljön egy belső állapot, amikor már nincs miért veszekedni. Az emberi kapcsolatok, és konfliktusok is hozzásegítenek ahhoz, hogy egyre jobban megismerjük önmagunkat. Ezeken kívül nagy élmény volt számomra a körtánc. Előtte még sosem táncoltam ilyet, de ott kipróbálhattam, és azóta tudom, hogy szeretek körtáncot táncolni.
Volt néhány dolog, ami eleinte nem tetszett. Először nagyon rendetlennek találtam a környezetet. Ott változott meg a rendhez való kapcsolatom. Én katona voltam, nagyon fegyelmezett, rendszerető. A három év hatása, hogy már el tudom fogadni, hogy így is lehet élni, el tudom fogadni a rendetlenséget is. Ez nagy tanulság számomra.
A helyet szívesen ajánlom. Először is spirituális útkeresőknek, élményekhez, felismerésekhez juthatnak, mint én is és sokan mások, akik itt jártak. Másodsorban olyanoknak, akinek van rá pénzük és megtehetik, hogy elvonuljanak a városi élettől és van bennük vágyakozás, hogy a nagyon egyszerű falusi életet megtapasztalják. Akik a természettel való visszakapcsolódásra vágynak.
2014. őszén jöttem el. Elsősorban azért költöztem vissza, mert édesanyám egyedül gondozta az egyre rosszabb állapotban lévő apámat. És segítségére tudtam lenni ebben, és a házi és ház körüli munkákban.
De nem szomorkodom emiatt, mert a dolgok mindig úgy történnek, ahogy nekünk a legjobb. Még ha számunkra esetleg nincs is látszatja vagy értelme. Az Univerzum számára nem olyan fontos az idő. De ha új világot szeretnénk, akkor önmagunkat kell újjá építeni. Ez pediglen egy önmagamon, szabadon végzendő munka. Gondolataimban sokszor van a Biofalu, Gézával a jó, baráti kapcsolatom megmaradt, emailek, üzenetek formájában időként beszélgetünk.
Koczán István
