Nagyon köszönöm az elmúlt két hónapot.
Elképesztő dolgok történtek bennem. Nagyon nagy rájövések, nagyon nagy belső katarzisok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erősen tud lezajlani egy folyamat, és ennyi mindenre kapok választ.
Eleve nehéz volt az, ami bennem volt, és tömény. És ez az aránylag rövid idő, amit itt töltöttem, és ami alatt válaszokat kaptam , az is elég erős volt. Hiszen hiába kap az ember választ, azt meg is kell emészteni, és felfogni. És néha az sem egy leányálom.
Az biztos, hogy itt teljesen kimozdul az ember a komfortzónájából. Hiszen jöttem valahova, ami teljesen másképp működik, mint az én “civil” életem. Egy helyre, ami le van vágva a külvilágtól, ahol közös a konyha, a mosoda, és olyan munkákat csinálsz, amit egyébként nem. És mindeközben sok idegen emberrel találkozol, akik másfajta attitűdöt hoznak magukkal. Teljesen más világokat és meglátásokat.
Tehát már az alapok is teljesen eltértek a megszokottól. És ezután kezdődtek az itt töltött napok. Mivel az egész helyre jellemző egy teljesen sajátos világnézet, ami az általános logikus nézőpontoktól mentes, – persze nem teljesen, de mégiscsak ..- ezért ennek a kiismerése is időt vesz igénybe. Illetve ez valahogy elkezd érthetővé válni. Itt fel kell adnia az embernek sokféle nézőpontját. Hagyni kell, hogy úgy legyen, ahogy a hely lenni tud, vagy lenni akar.
Rövid idő alatt tudtak lenni nagy, illetve rövid néhány mondatos beszélgetések mindenféle emberekkel. De valahogy mindegyik adott, változtatott.
A lényeg szerintem az, hogy a hely “különcsége” , illetve az , hogy mer teljesen másképpen működni , az emberben elindít egyfajta nyitottságot. Feszegeti az ajtódat, és elkezd rajta beszivárogni valami.
Az, ami neked kell. A sok másfajtaság miatt, egyszer csak elkezdesz kikerülni a megszokott gondolkodásodból. És a belső dolgaid is új perspektívát kapnak. Könnyebben elengedsz eddig megszokott véleményeket magadban, jobban rálátsz a saját dolgaidra.
Az itt levés egyik részét a munka teszi ki. Ezt lehet egyedül és együtt is csinálni. Az együtt dolgozást is szerettem és az egyedül dolgozást is. Mindegyik másképpen hatott, mindkettőt élveztem.
És itt is a másképp csinálás jelenik meg, ami ad az embernek belülről valamit. Hiszen a másképpen az az új kezdet is lehet.
Összefoglalva először a helyet fejtegeti az ember, majd észrevétlenül már magát. És a másképpenség miatt már másképpen, mint ahogy eddig. És aki ide jön, annak azt hiszem ez az igazán fontos.
Szóval nagyon örülök, hogy vagy és létezel és ilyen helyet csináltál. A természet adta közelség, a te léted, az itt lévő és felbukkanó emberek nyitottsága egymás felé, egy olyan lehetőséget teremtett nekem az önfelfedezéshez és önismerethez, amit csak megköszönni lehet.
Sz. Jucus
