(Száll a kakukk a Biofalus fészekre?)
Megalakult a „Közös teremtés a Biofalu környékén” csoport…
Tehát előttünk az üres papírlap… Hogyan szüljünk ebből közös élményt, tetteket?
Nem is olyan egyszerű!
Úgy érzem magam, mint ahogy egy gyerek érezheti magát amikor megérkezik egy új játszótérre…
Először csak áll és néz… Nem mozdul. Ismeretlen és ezért félelmetes minden. Addig nem mozdul, amíg valaki bele nem vonja valamelyik játék kipróbálásába…
Először egyedül játszik. Nézi a többieket – de nem megy közel hozzájuk. Vár… Gyűjti a bátorságot… Rosszabbik esetben sír, hogy haza akar menni… Jó esetben valaki segít mozdulni – és onnan már nyílik az út, hisz csak választani kell, hogy mit is csináljon elsőként…